A "kanalas" gyógyszerek egyszeri adagját étkezéshez használt valamilyen kanállal osztják szét. A ma használatos kanalak ritkán felelnek meg a gyógyszerkönyvi előírásoknak (kávés, vagy teáskanál 5m, gyermekkanál 10ml, evőkanál 15ml). Vizsgálatok bizonyították továbbá, hogy ugyanazzal a kanállal a vizsgálatban részt vevő különböző betegek eltérő gyógyszertérfogatot produkáltak. A jobb adagolási pontosság elérése érdekében ezért - elsősorban az erős hatású gyógyszert tartalmazó készítményeknél - mérőkanál vagy mérőpohár alkalmazását javasolják. Utóbbiak sokszor előnyösebbek, mint a beosztott kanál, mert ezzel a bemért gyógyszermennyiség szórása a névleges értékhez viszonyítva kisebb. Emellett a mérőpohár stabilabb, az expediáló gyógyszerész a rendelt térfogatot vízálló filctollal vagy öntapadó csíkkal jelezheti, ami a rosszul látók számára hasznos.

         A mérőpohárral (elsősorban) a nagy viszkozitású folyadékok aluladagolásának kockázata nő meg, mert a pohár skáláján a beöntött és nem a kiöntött mennyiséget jelöljük, illetve olvassuk le. Mérőkanállal viszont a nagy felületi feszültségű folyadékokat túladagolhatjuk, mivel a nagy kohéziós erő miatt a kanál pereme fölött domború folyadékfelület alakul ki. Amikor különösen pontosan kell adagolni a "kanalas" gyógyszert, illetve nagy viszkozitású vagy kis mennyiségű folyadékot kell lemérni (pl. a gyermekgyógyászatban), célszerű pl. egyszer használatos fecskendőt használni. A rendelt térfogat bejelölése ebben az esetben is segít a gyógyszer beadójának a pontos adagolásban. Ha a folyadékot közvetlen a beteg szájába fecskendezzük, azt egyenesen, ülve vagy állva kell végezni és a folyadékot lassan a szájüreg belső falára ürítjük. Így elkerülhető a köhögési reflex, illetve hogy a gyermek kiköpje a gyógyszert.